Kell-e a gyógyszer?
2014-08-06
"Ahogy néztem a kis pirulát, még egy utolsó lehetőségként átfutott agyamon a természetgyógyász körökben oly gyakran hangoztatott kérdés: Mi lehet ezen állapot lelki oka? Mire tanít engem ez a helyzet? A válasz másodpercek alatt érkezett: Aki hülye jógán, annak fájni fog másnap! S hogy ezen is túlvoltam, fogtam a bogyót, és bevettem..."
Régóta érlelődik már bennem egy szösszenet a témával kapcsolatban, és egy hétvégi apropó kapcsán most kifejtésre is kerül.
Több hozzám forduló is első találkozáskor fülig érő szájjal tudatja, hogy „Márpedig ő soha nem megy orvoshoz, és gyógyszert aztán végképp soha de soha nem vesz be!”. Mikor egy természetgyógyásznak mondja ezt valaki, a kijelentés után merev hatásszünet szokott következni, mely alatt két hatalmas szem néz a természetgyógyászra azt sugallva, hogy vállveregetést, elismerést, ölelést, de legalább egy emléklapot, oklevelet vagy aranyérmet most azon nyomban tessék nekem átadni! Nálam azonban az ilyesmiket nem olyan könnyű kiérdemelni…! Ezeregyedszére is belekezdek, és nyugodt, ám határozott hangon elmagyarázom, hogy az orvos (általában) nem ellenség, és a gyógyszer (néha) nem méreg. Mindennek megvan a maga létjogosultsága, helye és ideje. Akkor és ott jó, de máskor, másra nem. A cél az lenne (mindkét oldalról), hogy az embereket megtanítsuk ennek felismerésére.
Az eset a hétvégén esett. Csütörtöki jógán sikerült túlterhelni a nyakamat. Péntek este koncertre mentem - a táncolás nem javította nyakam állapotát -, szombat reggel pedig korán keltem és a kényelmetlen buszút alatt már éreztem, hogy valami nem stimmel. Délután két darab másfél éves gyermek emelgetése úgyszintén nem volt nyerő ötlet. Szó ne érje a ház elejét, amit tudtam, megtettem: szedtem Magnesium phosphoricumot és Calcium phosphoricumot, forró vízben áztam, nyakat masszíroztam, rozmaringot kenegettem. A javulás csekély mértékű volt. Vasárnap reggel lett a mélypont. A nyakam teljes bal oldala mereven lüktetett, felkúszott a fülem mögött és agyam különböző rétegeit kezdte aprólékosan lebontani. Igen, tisztában vagyok vele, hogy van olyan szerkezet (biorezonanciás, ultrahangos stb.), ami azonnal segített volna. És egy megfelelő homeopátiás szer is azonnali enyhülést tudott volna hozni. De vidéken voltam és vasárnap reggel volt. (Aki még nem volt vidéken, az kérdezzen meg egy vidékit, hogy ez mit jelent.) Így aztán elővettem a gyógyszeres dobozt és kerestem egy nem szteroid gyulladáscsökkentőt és fájdalomcsillapítót.
Ahogy néztem a kis pirulát, még egy utolsó lehetőségként átfutott agyamon a természetgyógyász körökben oly gyakran hangoztatott kérdés: Mi lehet ezen állapot lelki oka? Mire tanít engem ez a helyzet? A válasz másodpercek alatt érkezett: Aki hülye jógán, annak fájni fog másnap! S hogy ezen is túlvoltam, fogtam a bogyót, és bevettem. Nem éreztem lelkiismeret-furdalást, nem olvastam el a lehetséges mellékhatásokat, csupán hálás voltam a sorsnak, hogy lehetőséget adott nyomoromból való kilábalásra. Egy kiadós alvás után már csak minimális fájdalommal ébredtem, s este nem átallottam még egyszer bevenni A gyógyszert. Kettő darab. Se több, se kevesebb. És erről nem fogok vitát nyitni!
